HÚSZ

Kirtan Loor füle pattant egyet a légnyomáskülönbségtől, amikor az Ysanne Isard által lakott, rejtett kerületbe ért. Ez nem is lakhely, ez egy odú. Amennyire gyűlölte holovíziós meghívását ebbe a szűk irodába, a gondolat, hogy személyesen kell találkoznia vele, a maradék életkedvét is elvette. És bár jól tudta, hogy a közelmúltban csupa jó hírt továbbított neki, mégsem tudta elképzelni róla, hogy azért rendelte a hivatalába, hogy gratuláljon neki.

Legfeljebb azért, hogy élve megegyen, de nem azért, hogy gratuláljon.

A lift lelassult, megállt, az ajtók kinyíltak. Kilépett, egy pillanatra megállt, karját eltartotta a testétől. Noha az ajtó mellett és a folyosó végében álló, skarlátvörös egyenruhát viselő birodalmi gárdisták szemmel láthatóan ügyet sem vetettek rá, jól tudta, elég egy meggondolatlan mozdulat, mely az életébe kerülhet. Néhány forduló és néhány őrposzt után Isard irodájának ajtaja elé ért. Szó nélkül belépett.

Jóllehet fél fejjel magasabb volt nála, a jelenlétében mindig törpének érezte magát. Ennek semmi köze nem volt a nő fizikai megjelenéséhez, pedig megdöbbentően csinos nő volt, és kancsal szeme is csak egzotikus különlegességet kölcsönzött neki. Sokkal inkább testtartása és mozgása okozta. És ahogyan az egyenruháját hordta, az is a parancsoláshoz való jogát hangsúlyozta. Bár nem tartott igényt a császárnő címre, a modora nagyon is uralkodói volt. És egy olyan időben, amikor a Birodalom nehézségekkel küzdött, ennyi is elég volt ahhoz, hogy hatalomra tegyen szert.

Isard egy kézmozdulattal beljebb invitálta. Mint korábbi látogatásai alkalmával, most is meglepte a hatalmas szoba egyszerű berendezése. Míg más birodalmi hivatalnokok számtalan világról összehordott kincsekkel zsúfolták tele irodájukat, Isard a Császári Központban a legnagyobb luxust engedte meg magának: a tág teret. A hatalmas acélüveg falakon át láthatta a birodalmat, amin uralkodott, és láthatta a vöröslő naplementét, aminek a mérhetetlenül nagy kék függöny csupán kiterjesztése lehetett.

- Látni óhajtott, igazgató asszony?

Isard megnyomott egy gombot a távirányítóján, mire leereszkedtek a pajzsok, és eltakarták a napot. Megvárta, amíg a helyiség teljesen sötétbe borul, csak azután kapcsolta fel a világítást.

- Valóban látni akartam magát. Derricote tábornok most sullustaiakat akar a kísérleteihez?

- Igen. Azok jelentik számára a második lehetőséget. Eredetileg vukikat szeretett volna, de elmagyaráztam neki, hogy butaság volna ilyen kiváló munkaerőt elfecsérelni.

- És arra nem gondolt, hogy a sullustaiakról is lebeszélje?

Loor bólintott.

- De igen. Azzal válaszolt, hogy a SoroSuub kifosztása óta nem kétséges, hogy rászolgáltak a büntetésre. Én javasoltam, hogy használjon ewokokat helyettük, de ő valamilyen tudományos érvre hivatkozva ragaszkodott a sullustai fajhoz. A quarrenek átmenetet jelentenek a vízi fajokhoz, a gamorreák más fajtákhoz, a sullustaiak pedig ahogy mondta, a shistavanen, a bothai meg hasonló fajok felé.

Isard a szemöldökét ráncolta.

- Én szívesebben elkerülném a sullustaiak lemészárlását, ők is hasznosak lehetnek, mint a vukik. De ha feláldozásuk megszabadít a bothaiaktól, akkor elviselem a kezdeti hátrányokat. Legfeljebb létrehozunk egy karanténszerű tenyésztelepet, ahonnan a sullustaiak újranépesíthetik majd a bolygójukat.

Isard érvelése logikusnak tűnt, és ez meglepte Kirtan Loort. Egyrészt azon mesterkedik, hogy a lehető legborzalmasabb eszközökkel lemészárolja teremtmények millióit, másrészt azon aggódik, hogyan népesítse be újra a kihalt területeket. Bár nem kedvelte a sullustaiakat, és az embereknél alacsonyabb rendűnek tartotta őket, azt azért nem engedte volna meg magának, hogy kiirtsa és patkányokkal zabáltassa fel őket, az írmagjukat meg hűtőszekrényben tartogassa későbbi felhasználásra.

Volt vajon idő, amikor az ilyesmit őrültségnek tartottam? Ez a kérdés kezdett motoszkálni benne, és igencsak meglepődött, amikor nem találta rá a választ. Számít ez egyáltalán? Ezek különleges idők, amik különleges tetteket kívánnak meg.

- Dicséretes az előrelátása, igazgató asszony, de nem hiszem, hogy szükség volna rá.

- Ne kerülgesse a dolgot, Loor ügynök! Kérem, legyen kissé konkrétabb! - kezét a háta mögött összekulcsolva várt. - Problémát lát Derricote Krytos vírusával kapcsolatban?

- Igen. Bactával gyógyítható.

- Tudom.

- Tudja?

- Persze, hogy tudom - mosolyodott el Isard. - Ez volt az egyik kikötésem, hogy a vírus okozta kór bactával gyógyítható legyen.

Loor álla leesett.

- Én azt hittem, a Császári Központ idegenjeit akarta kiirtani vele, hogy elrettentse a Lázadókat, ha ide merészkednek.

- Igen, ez a szándékom, de ezt egészen más módon akarom elérni. A maga elképzelésében az a hiba, hogy azzal nem lehet a Lázadókat elrettenteni - résnyire csukta a szemét. - Sem Zsinj hadúr, sem Darth Vader, de még a császár sem gondolt arra, hogy a Lázadókat egyetlen csapással nem lehet megsemmisíteni. A Lázadás maga a tűz. El kell taposni minden tűzfészket, el kell zárni előle azt, ami táplálja, hogy soha többé ne lobbanhasson lángra. Ők egy régi módszert alkalmaztak, én egy újabbat vezetek be.

- Nem vagyok benne biztos, hogy követni tudom.

- Ez nem lep meg - tartotta fel a kezét Isard. - Mit tesznek a Lázadók, ha egy bajtársukat megölik?

- Eltemetik, elégetik, akármit.

- És ha az egyik bajtársuk megsebesül?

- A segítségére sietnek.

A kérdés egyszerűségének és a válasz gyorsaságának ezúttal nem volt jelentősége. Loornak percekig tartott, mire megértette, azután bólintott.

- A sebesült megmentése, kórházba szállítása, rehabilitálása, visszavezetése a hadszíntérre sokkal többe kerül, mit egy temetés.

- Látom, nem reménytelen eset, Loor ügynök - Isard mosolya szétterült az arcán, s ettől megduzzadt Loor gyomrában a gombóc. - A Lázadók mind felszerelés, mind személyi utánpótlás tekintetében szigorúan titkos forrásokból táplálkoznak. Ha egy képzett harcosuk elesik, odavész az ember is meg a képzésére fordított idő is. Bár mindig akad jelentkező, akit fel lehet áldozni a Birodalom elleni harc oltárán, a kiképzésük igen nagy teher.

Még egy kérdés: mihez kezdenek a Lázadók, ha megtudják, hogy emberek betegszenek meg a Krytos vírustól?

- Meggyógyítják őket, ha tudják - ráncolta a homlokát Loor.

- Ami azt jelenti, hogy hihetetlen mennyiségű bactára lesz szükségük. A vírus lappangási periódusában, amikor kontroll nélkül szaporodni kezd, csak az áldozatok állapotának stabilizálásához egy egész liter bacta szükséges. Ez persze nem tűnik soknak, mert egy bactatartályban is sokkal több van ennél, de számoljon azzal, hogy a kór elterjed. A Thyferra tavalyi bactatermelése hetvenmilliárd liter volt. A Császári Központban a sebesültek gyógyításához ennek a mennyiségnek a háromnegyedét használtuk fel. A mostani árfolyamon a Lázadók simán tönkremennek a gyógyításban.

- Nem marad üzemanyag, ami táplálja az égést - Kirtan egy percig a padlót bámulta, majd megrázta magát. - Amikor Derricote elkészül a vírussal, ön átengedi a bolygót a Lázadóknak.

- Pontosan. És mert a vírus nem támad meg emberi lényt, rákényszeríteni a Lázadókat, hogy nekilássanak az idegenek gyógyításának. És ha nem teszik, idegen szövetségeseik úgy fogják tartani, hogy a Lázadók érdektelenek a sorsukat illetően. De tovább megyek: mivel a Zsiványkommandó jelenleg is itt tartózkodik a Császári Központban, őket fogjuk vádolni a vírus elterjesztésével.

- Ezt senki nem fogja elhinni.

- Azt sem hitte el senki, hogy kiszabadítják a Kesselen őrzött legveszélyesebb foglyokat, mégis megtették - Isard lassan összedörzsölte a kezét. - És ha mindez hazugságnak tűnik, akkor ezt fogják a botahiak felhasználni ahhoz, hogy még több hatalomhoz juttassák őket. Azok az idegenek, akiket nem pusztít el a kór, és akik nem kerülnek önfenntartó karanténba, mind megszakítják a szövetséget az álnok emberekkel. A Lázadás belülről fog szétrothadni.

Loor egy pillanatig elgondolkodott, és megpróbálta a hallottakat elrakni agya megfelelő rekeszeibe.

- Ha jól értettem tehát, nem akarja elkapni a Zsiványkommandó felderített tagjait?

- Nem, hagyjuk őket, hadd derítsék fel a várost, és szőjék terveiket Coruscant elfoglalására. Amíg csak azt látják, amit látni engedünk nekik, és amíg ügynökeink tisztában vannak az időbeosztásukkal, addig hasznosak lehetnek a számunkra. Addig nem engedhetjük meg, hogy támadásba lendüljenek, amíg meg nem fertőzzük a bolygó idegen populációját. Ha idő előtt támadnak, nem szerzik meg a bolygót, és akkor nem lesznek itt rakáson. Azaz a Krytos-terv sem fog működni.

Isard egy pillanatra behunyta a szemét, majd bólintott- Küldje el a kódolt üzenetet, és közölje az ügynökünkkel, hogy szemtől szembe akar találkozni vele!

- Nem túl veszélyes ez?

- De szükséges. Rendezze el a találkozót, személyesen megy oda.

-De...

Ysanne Isard halk nevetése idegesítő felhangokat tartalmazott.

- Attól fél, hogy Corran Horn a nyomára jut, ugye?

Loor tudta, hogy ezt tagadni ostobaság volna.

- Megöl, mihelyt alkalma nyílik rá.

- És annak mennyi a valószínűsége, hogy itt a Császári Központban magába botlik?

- Corran Horn rendkívüli képességekkel van megáldva, többek között azzal, hogy mindig ott bukkan fel, ahol a legkevésbé kellene - Loor szemöldökráncolása mogorva tekintetté változott, de nem azért, mert elmúlt a Corran Horntól való félelme. Az a félelem megalapozott volt, és legalább annyira hasznos, mint az a rettegés, amely a rejteke feladására készteti az embert. Ha Corran Hornnak lehetősége nyílik arra, hogy megölje őt, akkor élni fog vele, és nem fogja elvéteni.

Ez nyilvánvaló volt, de Kirtan Loor még ennél is jobban félt Ysanne Isard azon szándékától, hogy őt magát küldi a csapdába, hogy találkozzon a Zsiványkommandóba beépült árulóval. Mostanáig a kém üzenetei közül mindössze egyet vettek figyelembe. Az okozta Bror Jace halálát, amit sikerült balesetnek feltüntetni. Ez talán elaltatta Corran gyanakvását, de ha nem, akkor neki szembe kell néznie a halállal.

Isard számára feláldozható vagyok - de én nem osztom ezt a véleményt. Amíg ő kockára teheti az én életemet, és nem tehetem kockára a saját életemet. Szerencsére vannak tartalékaim itt, a Császári Központban. Meg kell tennem a szükséges óvintézkedéseket. Meg kell akadályoznom, hogy Corran Horn szembekerüljön velem, amit ő annyira óhajt, és meg annyira szeretnék elkerülni.

Isard tekintetéből nem olvasott ki kegyelmet.

- Nem Corran Horn az, aki miatt aggódnia kell, hanem a kémünk. Őt kell biztosítania további támogatásunkról. Az ő pontos információi nélkül az egész tervünk dugába dől, és az nagyon nem fog tetszeni nekem.

- Igen, igazgató asszony.

- Ó, és adjon parancsot egy csapat sullustai begyűjtésére! Tegyük boldoggá Derricote tábornokot - egy pillanatig tétovázott, majd elmosolyodott. - Vagy legalábbis adjunk neki elég munkát. A Birodalom háza lángokban áll, és nála az eszköz, amivel elolthatja a tüzet. Ha ő bevégzi a munkát, többé nem kell a Lázadókkal számolnunk. Azután, és csak azután lehet visszaállítani a galaxisban a rendet.